Marcsi paleo almáspitéje

     

        Ennek a finom sütinek a receptjét Marcsi barátnőmnél láttam néhány hónappal ezelőtt. Tudni kell Róla (Marcsiról, nem a sütiről :) ), hogy több kedves barátnőmmel egyetemben nagy szerepet játszott az életmódváltásomban, úgyhogy nemcsak a sütiért vagyok Neki hálás... Felnézek Rá, mint Nőre és Barátra, s edzés, étkezés és gyereknevelés terén is erős motiváció. :) Amit pedig a sütiről kell tudni :) , az az, hogy speciális maglisztektől mentes és tökéletesen felhasználhatóak hozzá a maradék magok. Egy átlagos almáspitéhez képest magas a zsírtartalma (csakis jó zsírokat tartalmaz) és szénhidrátban szegény. Ha 12 szeletre osztjuk, szeletenként 250 kalória lesz a tápértéke: kiváló tízórai vagy uzsonna. :) A magok miatt nem olcsó süti, de egyrészt fel lehet hozzá használni a háztáji diót, ami ingyen van, már ha van :), másrészt laktató, úgyhogy egy szelet vígan elég lesz belőle.

Hozzávalók:

Tészta:

- 300 g dióféle (kesu, mandula, paradió, dió, lehet vegyesen is)

- 60 g kókuszolaj

- 3 tojás

- 1 csomag gluténmentes sütőpor

- porított édesítő ízlés szerint (nekem 40 g DW édesítő)

Töltelék:

- 900 g pucolt és reszelt alma

- 3 teáskanál fahéj

- ízlés szerint édesítő

- 20 g darált útifűmaghéj (Marcsi nem tett bele, de nekem nagyon folyt a töltelék, úgyhogy kellett bele a sűrítőanyag)

Elkészítés:

      Nem nagy ördöngősség, de kell hozzá egy kis rutin és türelem. :). Ha van aprítónk, tegyük bele a magokat és daráljuk meg, majd tegyük hozzá a kókuszolajat, a tojást, a sütőport és az édesítőt, s dolgozzuk egyneművé. Ha nincs megfelelő aprítónk, daráljuk le a magokat és gyúrjuk össze a többi hozzávalóval. Mehet a hűtőbe, míg elkészítjük a tölteléket. A reszelt almát összekeverjük a hozzávalókkal és félretesszük. Egy piteformába papírt teszünk, majd óvatos mozdulatokkal elsimítjuk benne a tészta kétharmadát. Mivel a tésztánk ragacsos és nem nyújtható, ezért habkártyát és evőkanalat kell hozzá segítségül hívnunk. :) Csak türelem. :) Ha a tésztából mindenhova jutott, elegyengetjük rajta a tölteléket. Végül a tetejére simítjuk a tészta maradék részét. Ez még nehezebb művelet, mert mozog alatta az alma :D, de menni fog. Ha mindhárom réteg szép sima, a tetejét villával megszúrkodjuk vagy hullámokat rajzolunk rá :), végül 180 fokon aranybarnára sütjük (úgy fél óra kell neki). Csak akkor szeleteljük, ha már kihűlt. A tetejét porított édesítővel díszíthetjük. :) Jó étvágyat!

Szezámos-mákos sós paleo ropi

        A helyi paleo cukrászdában találkoztam először a budapesti Primus Manufaktúra kézműves süteményeivel és kekszeivel. Nagyon minőséges és finom minden, amit Ők készítenek, de az áruk (nyilván a minőségi hozzávalók és a belefektetett energia miatt) nem olcsó, így csak néhanapján jutalmazom magam ezekkel a kész termékekkel. Tőlük csórtam a szezámmagos- mákos sós ropogtatnivaló ötletét és a hozzávalók listáját, amit a dobozon feltüntettek, de a hozzávalók arányaival és mennyiségével már nekem kellett eljátszadoznom. Bátran kijelenthetem, hogy az ízlésemnek tökéletesen megfelelő paleo ropogtatnivalót sikerült alkotnom, s a ropik az Ati-teszten is átmentek (párom ízlése a sós ropogtatnivalók terén különösen kifinomult és érzékeny, úgyhogy ez igazi elismerés a számomra :) ). A kalóriatartalma nem alacsony (melyik paleo süteményé az? :)), úgyhogy ne együk kilószámra, de egy-egy otthoni mozizás vagy vendégvárás alkalmával nyugodtan helyettesítsük vele a chipseket, a sós mogyorót és a klasszikus ropit. Állati eredetű hozzávalók nélkül készült, úgyhogy a vegán olvasóimnak is bátran ajánlom. :) Ez most nem egy kevés hozzávalós recept, de egyrészt csak a hozzávalók kombinálásával érhető el, hogy ne legyen mellékíze az ételnek, másrészt, minél több a hozzávaló, annál többféle tápanyag jut a szervezetünkbe. Harmadrészt pedig, ez most egy ilyen recept. :) A kevesebb hozzávalós variációt itt találjátok. :)

Hozzávalók (320-370 g kész ropihoz):

- 100 g mandulaliszt

- 60 g kókuszliszt

- 60 g tápióka keményítő

- 50 g darált szezámmag

- 30 g mák (nem őrölt!)

- 60 g Cocomas

- 60 g kókuszolaj

- 1 csapott teáskanál só

- 10 g darált útifűmaghéj

- annyi víz, hogy gyúrható és nyújtható masszát kapjunk (én kb. 1-1,5 dl-t használtam, de lassan adagoljuk, hogy lássuk, mennyi az elég)

Elkészítés:

     A hozzávalókat összegyúrjuk, majd kér zsírpapír közt kinyújtjuk (minél vékonyabb, annál ropogósabb, én úgy 4 mm vastagságúra ajánlom). Tetszés szerinti formával kiszaggatjuk vagy kis téglalapokat vágunk belőle (ez a legpraktikusabb megoldás :) ), majd 180 fokon kb 10-12 percig sütjük, de nézzünk rá, meg ne égjen. Az alja és a széle picit megpirulhat, de ennél barnább ne legyen. :) Jó étvágyat hozzá! :)