Exotikus zellerkrémleves:)

          Imádom a krémleveseket. Eddig főként tejszínes-lisztes változatokat szoktam készíteni, de most barátkozni kezdtem az egészségesebb ételekkel, úgyhogy kihagytam belőle a hagyományos tejszínt és a lisztet is, ehelyett sűrű kókusztejszínnel ízesítettem és kakukkfűvel bolondítottam meg, az összhatás így egy jó adag exotikus ízű, csodásan krémes, aranyszínű leves lett, melyben a zeller erős íze az édeskés kókusztejszínnek köszönhetően sokkal lágyabbá vált, így a zellert nem kedvelők (pl. én) is bátran kipróbálhatják :). Szerelem első látásra:) És ha ez nem lenne elég, tuningoltam még rajta egy kis pirított sonkával és élesztőmentes rozskenyérpirítóssal. Laktató és finom vacsi, az ízvilága pedig valahova a távolkeletre repít minket.:)

          A receptet Postás Renáta: Paleolit konyha hedonistáknak c. könyvében találtam sok-sok remek recepttel együtt. Apró részleteket módosítottam rajta, a szerző által ajánlott mandulatejszínt pedig kókusztejszínre cseréltem. Tetszik nekem egyébként ez a paleolit gondolat, s ha minden módszerét és hozzávalóját nem is veszem át, de mindenképp csipegetni szeretnék belőlük. Az egészségemért is, és mert kifejezetten ízletesek és számomra új ízűek ezek a hozzávalók. A leves paleolit, a sonka és a rozskenyér viszont, amivel laktatóbbá tettem, tudtommal nem az. :)

Hozzávalók (4 személyre):

- 250-300 g tisztított zeller
- 2 szál répa
- 1 fej hagyma
- kókuszzsír (klasszikus olaj is lehet)
- 1 dl kókusztejszín (bioboltokban kapható, Cocomas)
- fehérbors, Himalája-só (asztali só is lehet:), szárított kakukkfű (tymian), 3 db babérlevél

Elkészítés:

          A hagymát felaprítjuk és kókuszzsíron vagy klasszikus olajon megdinszteljük. Beleszórjuk a megtisztított és kockákra vágott zellert és sárgarépát, megszórjuk szárított kakukkfűvel és megpirítjuk kicsit. Felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje, borsozzuk, beletesszük a babérlevelet, majd lassú lángon puhára főzzük a zöldségeket. Ha elfő a leve, pótoljuk:) Ha klasszikus sót használunk, már ekkor ízesíthetjük a levest, ha Himalája-sót, azt csak a végén, utolsó simátásként szórjuk az ételbe, így nem mennek tönkre az értékes ásványi anyagok. Mikor a zöldségünk már puha, botmixerrel pépesétjük, majd visszatesszük a tűzre, és attól függően, hogy mennyire sűrűre és krémesre szeretnénk a levesünket, vizet és kókusztejszínt csorgatunk bele. Végül rottyantunk rajta egyet, és kész. :) Hogy laktatóbb legyen a vacsora, megspékeltem egy kis sonkával és pirítóssal. A sonkát apró kockákra vágtam, majd kókuszzsíron (olajon is lehet:) megpirítottam és a levesbe szórtam.

          Jó étvágyat kívánok!:)